Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A torzított gitár hangzása időnként felidézi a motorok hangját..." - Gabriel Music Company interjú



A Gabriel Music Company 2020-ban alakult hard rock zenekar, akik rövid fennállásuk ellenére már visszatérő vendégei több hazai motoros fesztiválnak. A zenekar tagjaival beszélgettünk.
 
Rockbook: Könnyen emészthető, motoros/hard rock zenét játszotok. Kérlek, mutassátok be a zenekart pár szóval!
 
Józsi: Valamikor 2019-ben kezdtünk gondolkodni egy új formáció létrehozásáról. Zolival, akivel régóta ismertük egymást és sok évet zenéltünk már együtt, populárisabb, modern hangzású rockzenét játszó bandát vizionáltunk. Olyat, ami zeneileg és szövegvilágában is képes lehet szélesebb közönséghez szólni, esetleg az ifjabb hallgatóságot is megszólítani. A baráti kör ajánlásával gyorsan sikerült magunk mellé basszert és dobost is találni, azután már csak az énekesi poszt maradt kérdéses egy jó ideig. Mindenesetre megcsináltunk pár dalt Zoli énekével, hogy meg tudjuk mutatni, mire is gondolunk, mint irányvonal, és kerestük a megfelelő embert a mikrofon elé. Aki nem sokkal a Covid lezárások előtt meg is érkezett hozzánk.
 
Gábor: Józsi egy közös ismerőstől kapta meg az elérhetőségemet, úgy keresett meg. Mivel akkor én még egy másik bandában énekeltem, elsőre nem nagyon hittem a közös munkában, bár a megmutatott dalok tetszettek. Aztán mégis adtam egy esélyt a dolognak, és már az első találkozás alkalmával elragadott az a sokszor nyers, brutális, de nagyon őszinte és közvetlen hangulat, amit a srácok generáltak maguk körül. Ilyenben nem volt addig részem, így maradtam és elkezdtünk együtt muzsikálni.
 
Józsi: Azért persze Gabira vigyáztunk kicsit eleinte. smiley De mi egymást valóban nagyon kegyetlen módokon tudjuk heccelni és szidni. Mindez azonban nem befolyásolja azt, hogy élvezzük az együtt eltöltött időt és a közös zenélést.
 
Gábor: 2020 óta létezünk Gabriel Music Company-ként, s bár jómagam elleneztem a nevem szereplését a zenekar nevében, Józsi lehűtött, hogy eszébe se jutottam, amikor kitalálta, mert ő az arkangyalra gondolt, ahhoz meg nyilván semmi közöm. smiley
 
Az elmúlt évek alatt pedig, Józsinak köszönhetően, aki nagyszerű szervező, elég sok bulit adtunk, nagyszerű klubokban és rendezvényeken, és elkezdtük a kapcsolatrendszer kiépítését, annak érdekében hogy a banda nevét előbb-utóbb feltehessük a hazai rockvilág térképére.
 
 
Rockbook: 2023 nyár végén egy céges rendezvény záróakkordjaként láthattam a G.M.C. zenekart. Ami elsőre feltűnt, az a tiszta hangzás. A Kamaraerdei Ifjúsági Parkban volt a rendezvény, szóval szabadtéri koncert, ahol általában kihívás a jó hangzás. Mindig sikerül ilyen jól szóltok? Mi a titok?
 
Józsi: Amióta aktívan koncertezünk, sokszor szembesültünk mi is azzal a problémával, hogy a hangzás silánysága mennyire tönkreteheti egyébként nagyszerű zenészek produkcióját is. Az élő zene mindig egy közös munka a hangosítást végző technikus és a színpadon állók között. De sok zenekar a teljes munkát a keverőpult mögött álló emberrel akarja elvégeztetni. És bár múlik rajta is a dolog, szegény, nem tud csodát tenni, ha a banda által használt felszerelés nem arra való, amire használni akarják. És itt nem elsősorban az árról van szó. Nagyon drágán is lehet vásárolni olyan cuccot, amivel egy klub színpadán, vagy egy kisebb szabadtéri helyszín esetén csak valami torz katyvasz létrehozására leszünk képesek. A kulcsa mindennek a frekvenciák ismerete, ahol az egyes hangszerek, illetve az erősítőink dolgoznak. Ha mi magunk úgy állítjuk be a hangzásunkat, hogy soha ne oltsuk ki egymás frekvenciáit, a hangtechnikusnak szinte egyáltalán nincs dolga azzal, hogy kifelé értelmezhető legyen a zenénk. Akkor csak a hangerőket kell egymáshoz idomítani. Ám ha mi magunk nem foglalkozunk az erősítőink rendes beállításával, avagy a tagok cuccainak hangzása szimplán alkalmatlan az együttes megszólalásra, akkor bárki vért izzad majd, hogy értelmezhető hangzást csiholjon elő. 
 
Mi nagyon sokat foglalkoztunk a frekvenciák, a frekvenciakioltás témakörével. Sajnos még így sem annyit, amennyit kellene, de a hangzásunkon mindenképp észrevehető ez az ismeret, ahogy Te is észrevetted. A legtöbb zenész sokat cserélgeti a hangszerét, az erősítőjét, hogy a tökéletes hangzást megtalálja, ezzel persze mi is így voltunk. Csakhogy kevesen vannak tekintettel arra is, hogy a koncertkörülmények sokszor nagyon speciálisak tudnak lenni, és az, ami otthon, vagy a próbateremben csodásan megszólal, koncerten elképzelhető, hogy csak fejfájást tud okozni.
 
Rockbook: Úgy tudom, történt egy tagcsere a gitáros poszton. Készülnek már vele új dalok?
 
Gábor: Zenei és emberi ellentétek miatt a 2023-as év kicsit furcsára sikeredett, a korábbi időszakkal ellentétben, feszült, néma próbáink voltak, koncertek előtt és után elmaradtak a felszabadult beszélgetések, sörözések. Így mérlegre kellett tennünk, hogy abbahagyjuk az egészet, vagy megújulunk. Nem volt egyszerű, de végül döntést hoztunk. Sok sikert kívánva neki saját projektjeihez, Zolit szeptemberben útjára bocsátottuk. És jött Laca.
 
Laca: A múltban mi már zenéltünk együtt Gáborral, és a magam részéről nagyon sajnáltam, amikor ő távozott abból a bandából. Könnyen tudtunk közösen dalokat írni, a zenei ízlésünk is nagyon hasonló, szóval már volt tapasztalat. Mivel aktívan koncertező zenekarról van szó, rendesen rá kellett feküdnöm a már meglévő nóták tanulására, de nem is lehetett kérdés, hogy érdekel a dolog.
 
Józsi: És igen, készülnek az új dalok. Lacának rengeteg csodás ötlete van, és elkezdtünk már foglalkozni néhánnyal. Akad olyan téma, amire Gábor már szöveget is írt, csak egyelőre még nem volt időnk összerakni őket. Mindenesetre folyamatban van, és nagyon lelkesek vagyunk mindannyian az új dalokkal kapcsolatban, mert Laca zenei irányvonala pont azokat a stílusjegyeket képviseli, amiket mi eddig hiányoltunk a munkásságunkból.
 
Rockbook: Látszólag megújultatok, új fotók is fellelhetők a közösségi médiában. Kinek az ötlete volt? Milyen a fogadtatás?
 
Józsi: Laca új lendületet adott nekünk, és szükségünk volt arra, hogy ezt vizuálisan is kifejezzük. Eddig ráadásul mindent saját erőből akartunk megoldani, de rájöttünk, hogy a mi korunkban már óriási szükség van egy profi fotósra, aki belénk tudja látni mindazt, ami szeretnénk, hogy bennünk legyen. smiley
 
A fogadtatás pedig kedvező volt, sokan kezdtek érdeklődni irántunk. Többek közt a Rendőrség, a TEK és a Büntetés végrehajtás is. laugh
 
 
Rockbook: Nincs könnyű helyzetben, aki ma Magyarországon rockzenét játszik. Nektek mi a tapasztalatotok? Milyen gyakran van fellépésetek?
 
Gábor: Sajnos a kis klubok közül nagyon sok megszűnt az elmúlt évek során, illetve, amik még léteznek, azoknak sincs igazi törzsközönsége. Ezekre a helyekre a fellépő bandák viszik a vendégek nagy részét saját ismeretségi körből. Ez egy idő után nem igazán lehet opció egy feltörekvő zenekarnak. A nagyobb fesztiválokra ezzel szemben szinte lehetetlen bejutni, mert ott a nevesebb előadók mindig kiszorítják a névteleneket.
 
Szerencsére azonban egyre több nagyszerű civil kezdeményezés tartja fenn magát ezen a területen. Motoros, autós egyesületek, baráti körök, mozgalmak rendeznek évről évre önálló társasági összejöveteleket az ország számos területén. Nekik van arra keretük a tagdíjakból, hogy színpadot, hangosítást, helyszínt béreljenek egy-egy jó buli kedvéért, viszont nem tudják és nem is akarják megfizetni a profi bandák gázsiját. A hozzánk hasonló amatőrök ellenben kitüntető barátsággal és figyelmességgel találkoznak, amikor meghívnak maguk közé, hogy szórakoztassuk az egybegyűlteket.
 
Józsi: Visszatérő fellépői vagyunk például a Road Wanderers és a Road Cannibals motoros klub rendezvényeinek, de zenéltünk a Vadása-derbi vidám közönségének is az Őrségben, illetve a Magyar Önvédelmi Mozgalom táborában is. 
 
Rockbook: Emlékszem az érzésre, amikor múlt nyáron a Harley Davidson 120. születésnapjára Budapesten rendezett motoros találkozó, ahol a motorosok végigvonultak a fővároson. Az átlagember számára kicsit fura, ijesztő, jellegzetesen motoros külső, de rendkívül kulturáltak voltak és nem volt balhé. Megszelídültek a motorosok? Vagy a róluk alkotott vélemény pusztán csak sztereotípia? Mit gondoltok, az emberek hogyan viszonyulnak hozzátok? Vagy csak általánosságban a motoros közeghez?
 
Roland: A hétköznapokon én is autóban ülök, a munkám miatt sokszor teherautóban, nem leszek más ember, amikor motorra szállok. Az életérzés más persze, de ha a hétköznapokban nem ijesztek meg senkit...
 
Józsi: Aki hosszú életet tervez a motoron, az nem lehet felelőtlen, annak még ezerszer jobban kell figyelnie mindenre, ami körülötte történik. És ez a hozzáállás az élet egyéb területeire is óhatatlanul átterjed. Ijesztő a bőrruha, az egyéb kiegészítők, de egy motoros sosem fog elmenni melletted, ha bajban vagy. 
 
Rockbook: Milyen hangulat van egy ilyen motoros találkozón? Hogyan szórakoznak az ott résztvevők?   
 
Gábor: Nagyon baráti a hangulat. Minket is úgy fogadnak, mint régi társakat, eszünk, iszunk velük, megünnepeljük az újonnan csatlakozókat, meggyászoljuk az elvesztett barátot. Mindenki azért érkezik, mert szereti a többieket, szeret velük lenni, velük túrázni. Nem vadidegenek gyűlnek össze ilyen helyeken, hanem olyan emberek, akiket összeköt egy rettenetesen erős kapocs. Különbözőek vagyunk persze, mindenhol lehetnek ellentétek, de ezekre az összejövetelekre mindenki az ünneplő lényét hozza el. 
 
 
Rockbook: Mitől lesz egy zenekar motoros zenét játszó zenekar? Mik azok a legfőbb jellemzők, ami miatt bekategorizálnak egy bandát ebbe a „skatulyába”?
 
Gábor: Nem tudom, talán eleve a rockzenét társítják sokan a vadabb kinézethet, a vadabb közösségekhez. Ami biztos, hogy a torzított gitár hangzása időnként felidézi a motorok hangját, és az is, hogy egy rockzenekar több értő fülre talál egy motoros találkozón, mint egy Barbie-fan klub összejövetelén. smiley
 
Józsi: Ha pedig mi esetleg ebben a skatulyában lennénk, egyáltalán nincs bajunk vele, a motoros közösség már eddig is rengeteg kivételes élményben részesített minket, szóval büszkén vállaljuk.
 
Rockbook: Saját számok mellett feldolgozásokat is játszotok. Hogyan választjátok ki, hogy melyik dalokkal készültök az adott fellépésre?  
 
Attila: Hogy mit tudunk eljátszani... smiley
 
Józsi: Ez így van! Sajnos nem vagyunk virtuózok, mindenki sokat is dolgozik, így az egyik fő sarokkő, hogy képesek vagyunk-e prezentálni az adott opust, avagy beletörik a bicskánk. Halkan jegyzem meg, hogy akadt már pár olyan dal, amit néhány próbálkozás után el kellett engednünk. smiley
 
Gábor: A jövőben egyébként maguk a feldolgozások is változni, színesedni fognak. Lacával teljesen más irányba lehetett ebben a kérdésben is elmozdulni. Alapvetően észrevehető ugyanis, hogy nincs két ugyanolyan közönség. Van, ahol az eddigi feldolgozásaink tökéletesen megállják a helyüket, de van, ahol másra lenne szükség. Így már gőzerővel tanulunk egy-két klasszikus metál nótát, hogy legyen alternatívája az eddigi lágyabb vonalnak.
 
Rockbook: Készül az új videoklipetek. Meséljetek a forgatásról, a helyszínről, a hangulatról!
 
Gábor: Igazából két klip is készülőben van. Önironikus szöveggel tavaly elkészült egy új dalunk, amihez már a kezdetektől különleges megjelenítést terveztem. Az egyszerűsége, a vidámsága és a pozitív üzenete miatt én nagyon hiszek ennek a dalnak a sikerében, és úgy gondoltam, hogy leginkább egy animációs képi világ találna utat a közönség (esetleg az eddiginél szélesebb közönség) szívéhez. Az egyik dalunk klipjében már ezelőtt is használtunk rajzokat, ezt gondoltam egy fokkal magasabb szintre emelni. Az internet kínálta AI alapú animációs lehetőségeket kiaknázva szerencsére egy ilyen ötlet ma már nem annyira valóságtól elrugaszkodott egy amatőr zenekar számára sem. Jómagam régóta foglalkozom hobbiszinten a vágás, videoszerkesztés világával, és most minden eddig szerzett tapasztalatomat összeszedve belevágtam a megvalósításba.
 
A másik klip pedig egy régi tartozásunk. Az „Angyal a pokolban” című dalunk szövegét és zenéjét annyira telitalálatnak éreztük már a kezdetek óta, hogy egyszerűen elképzelhetetlen lenne képileg elfeledkezni róla. Ennek a klipnek az elkészítését azonban már inkább profikra bíztuk. Külső szem sok olyan lehetőséget is észrevesz, amire mi nem gondoltunk, illetve azt sem kell külön magyarázni, hogy egy rutinos kameramozgató kéz manapság mennyit tud dobni az összképen.
 
Mivel az eddigi klipjeink képanyagát magunk forgattuk, vagy zöld háttér, vagy próbatermi, illetve koncertkörülmények között, mindenképp nagy változás, hogy más is jelen van. A tagság nagy része nem annyira erős az emberi viselkedési normák betartásában, :) így gyakran fegyelmezni kell őket, hogy azt csinálják, amit kell és ne azt, ami az eszükbe jut. :) De a hangulatra nem lehet panasz, az operatőrünk a forgatási szüneteket kényszerzubbonyban szokta tölteni, földöntúli vigyorral az arcán. smiley
 
Rockbook: Következő fellépésetek február 9-én, Gödöllőn lesz a Trafó klubban, a Tornóczky All Access meghívására. Hogyan jött a felkérés?  Hogyan készültök? 
 
Józsi: A Trafo egy nagy túlélő abban a közegben, ahol a kis klubok szép fokozatosan fel szokták adni. És egy óriási név számunkra, akik a rockzenén nőttünk fel. Régóta ostromoltam már a klub-menedzsmentet, hogy fel szeretnénk itt lépni, és úgy látszik, végül elegük lett belőlem.smiley 
 
Tornóczky All Access egy igazi szupergroup, nagy megtiszteltetés előttük játszani, s persze egyúttal nagy kihívás is. Külön köszönet nekik, hogy bevállaltak minket, főleg úgy, hogy azért kicsit más stílusban nyomjuk, mint ők. Facebook esemény itt!
 
 
Rockbook: Pár szót mondanátok a jövőről? Tervek? További fellépések?  
 
Gábor: Szerencsére a családjaink is jól érzik magukat egymás társaságában, szabadidőnkben is szoktunk közös programokat szervezni. Ez tehát többről szól, mint csak a zene. Koncertek után gyakran ott maradunk a vidéki helyszíneken, szállást bérelünk és hajnalig dumálunk. Mai világunkban már ezek az élmények is kincsnek számítanak. Persze a színpadi szereplés hangulata, a közönség pozitív visszajelzése elengedhetetlen ezekhez a pillanatokhoz, hiszen azért kerekedünk fel újra és újra, hogy magukba szívjuk a bulik felemelő légkörét, de azért nem tervezünk világhíressé válni. smiley
 
Havi egy-két koncert, olyan dalok, amikre joggal lehetünk büszkék, illetve klipek, amik (pozitív irányból) átütik az ingerküszöböt, a színpad előtt csápoló, önfeledt emberek, ennyi bőven elég lesz. 
 
Roland: Ja, és még legyen ingyen sör is.
 
Attila: ... és világbéke...
 
Elérhetőség: Facebook
 
Email: gabrielmcompany@gmail.com
 
Edó
 
Fotó: Auguszt-Pőcze Andrea