Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Látványos és izgalmas koncertet adott a Bring Me The Horizon” – (koncertbeszámoló) 2023.06.01., Budapest Aréna



Bring Me The Horizon, Spiritbox - 2023.06.01., Budapest Aréna
 
Azt határozottan kijelenthetjük, hogy a múlt héten nem lehet panasza az élő zenét kedvelő magyar közönségnek, hiszen hétfőn rögtön a Def Leppard és a Mötley Crüe kettősét láthattuk (beszámoló itt), majd a Pantera duplázott a Barba Negrában (beszámoló itt), vasárnap pedig a Powerwolf érkezett. A sorból természetesen a csütörtök sem maradt ki: ekkor a Bring Me The Horizon és a Spiritbox közös buliját láthattuk, akik ráadásul éppen Budapesten kezdték meg a turnéjukat.
 
A turnéindító koncertek garantáltan izgalmasak, hiszen ilyenkor még nem lehet böngészni a korábbi bulik setlistjei, videói és fotói között, hanem legfeljebb csak az előző turné alapján lehet találgatni, hogy mire is számíthatunk. A nagy érdeklődés mindenesetre adott volt, mivel eredetileg középen lett volna a színpad és lefelezték volna az arénát, de ennél jóval többen szerették volna látni a két zenekart. Nem meglepő, hogy már a kapunyitás előtt népes tömeg jött össze: a többség szemlátomást nem akart lemaradni a Spiritbox produkciójáról. A banda szinte üstökösként robbant be a köztudatba néhány évvel ezelőtt, dalaik több millió meghallgatást jegyeznek, nemrég pedig Amerikában turnéztak, majd a Ghost vendégeként nyomtak le néhány európai koncertet.
 
A Bring Me The Horizon előtt ezúttal nagyjából 40 perc jutott nekik, de ennyi idő alatt is meggyőződhettünk róla, hogy nem véletlen a nagy felhajtás a zenekar körül, és élőben is maximálisan megállják a helyüket. Különösen igaz ez Courtney LaPlante énekesnőre, aki a koncerten is szinte ugyanazt hozta, amit a stúdióban, az pedig egyenesen lenyűgöző volt, milyen könnyedén váltott tiszta énekről hörgésre egyik másodpercről a másikra. A setlist gerincét az Eternal Blue debütáló album és a Rotoscope EP adta, olyan dalokkal, mint a Cirle With Me, a Holy Roller és a Secret Garden. Az ütős számok és az izmos színpadi produkció adott, így nem lenne meglepő, ha a Spiritbox lassan kinőné a „különleges vendég” kategóriát, és pár éven belül már főzenekarként száguldana végig Európán.
 
 
Egyelőre azonban még nem ez volt a helyzet, úgyhogy várhattunk türelmesen a Bring Me The Horizon-ra. Jócskán volt idő a két zenekar koncertje között, így a büfék mellett a merch pultok kínálatát is nyugodtan szemügyre lehetett venni. Ar árakon manapság már senki sem lepődik meg egy-egy turnén, azt pedig el kell ismerni, hogy a BMTH pólómintái kifejezetten szépek és egyediek, így nem csoda, hogy sok rajongó be is zsebelt egyet-kettőt. Végül aztán – intro helyett – egy különös hangulatú felvezetőt hallgathattunk meg, amelyben egy Eve nevű karakter köszöntött mindenkit a Post Human turnéélményben, majd néhány „reklámot” követően berobbant maga a zenekar, méghozzá egy olyan dallal, amit garantáltan senki sem talált volna el, az AmEN! ugyanis igazi világpremier volt, olyannyira, hogy a stúdióverziója csak másnap került fel az internetre. Turnényitó ide vagy oda, ennél nagyobb meglepetést aligha lehetett volna meghúzni rögtön a koncert elején.
 
 
Meg kell említenünk a látványt is, a zenekar tagjainak ugyanis több szintet is kialakítottak a színpadon, és mindegyiket maximálisan ki is használták. A dobfelszerelések értelemszerűen végig egy helyen voltak, a többiek viszont simán mozogtak és lépcsőztek ide-oda. A háttér alapvetően egy bizarr hangulatú oltárra emlékeztetett, de a koncert során ez sokszor változott a különféle látványos grafikáknak köszönhetően. A teljesség igénye nélkül láthattunk robotokat, szinte követhetetlen színkavalkádot, valamint digitális és posztapokaliptikus világokat is, úgyhogy ezen a téren nem lehetett panaszunk, és összességében a hangzásra sem, sőt, mint az idő előrehaladtával egyre jobban ráéreztek volna a hangmérnökök a megfelelő arányokra.
 
 
A Bring Me The Horizon-t bőségesen érték kritikák az évek során, sőt, bizonyos körökben talán egyenesen a Nickelback-ével vetekedett Oli Sykes-ékra zúduló gyűlöletcunami. Az vitathatatlan, hogy a banda stílusa jócskán változott – nem is egyszer – és nehéz lenne bármilyen skatulyába bepasszírozni őket – az angol Wikipédián nem kevesebb, mint hat alműfaj szerepel a nevük mellett – és nyilván nem jön be mindenkinek egyformán minden korszakuk, de a koncerten ebből semmit sem lehetett érezni. Teljesen egységes volt az összkép és minőségileg sem lógott ki egyetlen dal sem lefelé. Ha mégis ki kellene emelnem néhány momentumot, akkor mindenképpen ezek közé tartozna a Courtney közreműködésével előadott One Day the Only Butterflies Left Will Be in Your Chest as You March Towards Your Death és Nihilist Blues, a néhány hete bemutatott LosT, ami azonnal személyes kedvencem lett, na meg persze a végére hagyott Kingslayer-Drown páros.
 
A zenekar végig kitett magáért a nagyjából 80 perces koncert alatt, Skyes pedig még le is sétált a színpadról az első sorban állók elé, akik így testközelből is láthatták a frontembert, és persze a konfettizápor sem maradt el a ráadás végén.
 
 
A BMTH legutóbb nagyjából egy éve játszott Magyarországon – akkor a soproni Volt fesztiválon – és azok az ismerőseim, akik mindkét bulin jelen voltak, egybehangzóan azt állították, hogy ez sokkal jobb volt. Ebben a kérdésben nem tudok állást foglalni, az viszont biztos, hogy ez egy minden szempontból erős, látványos és izgalmas koncert volt, ami bizonyította, hogy érdemes esélyt adni 2023-ban a Bring Me The Horizon-nek.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. AmEN!
02. Teardrops
03. The House Of Wolves
04. Mantra
05. Dear Diary,
06. Parasite Eve
07. Shadow Moses
08. 1x1
09. LosT
10. One Day the Only Butterflies Left Will Be in Your Chest as You March Towards Your Death
11. Nihilist Blues
12. DiE4u
13. Kingslayer
14. Drown
 
Ráadás:
 
15. Throne
16. Can You Feel My Heart
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Hetessy-Németh Tünde