Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Coldplay összerakta a minden szempontból nagybetűs show-t (koncertbeszámoló) - Puskás Aréna, 2024.06.16.



Coldplay, Maisie Peters, Solére - 2024.06.16., Puskás Aréna 1. nap
 
A Puskás Aréna és a triplázás szókapcsolatról nyilván mindenkinek Azahriah jut először eszébe és persze nem is ok nélkül, hiszen valóban példátlan és elképesztő, amit a mindössze 22 éves hazai előadó véghez vitt, azonban nem ő az egyetlen, aki idén háromszor megtölti a magyar válogatottnak is otthont adó stadiont: ugyanezt teszi a Coldplay is, akik június 16-án kezdték meg háromestés budapesti „hadjáratukat”.
 
A Puskás Arénánál megszokott a nagy tömeg, akár koncertről, akár focimeccsről legyen szó, de szerencsére az is közös valamennyi rendezvényben, hogy a bejutás gyorsan és gördülékenyen zajlik, így könnyen be lehetett érni már Solére koncertjére is. Igaz ugyan, hogy nem ő a „főattrakció”, de az a tény is maximális elismerést érdemel, hogy a Coldplay menedzsmentje mindhárom estén bizalmat szavazott a fiatal magyar leányzónak. Persze rockkal és metallal foglalkozó oldalakon nem sokszor találkozhatunk a nevével, de az egyéb zenei műfajokra fogékony hallgatók már bizonyára belefutottak valahol Szigeti Zsófi dalaiba. Solére és zenekarának produkciója meggyőző volt, és az sem látszott rajtuk, hogy különösebben izgultak volna: magabiztosan lehozták a nagyjából félórás koncertjüket, hogy aztán átadják a stafétát Maisie Peters-nek.
 
 
Azt azért túlzás lenne állítani, hogy Maisie az angol Solére – vagy éppen fordítva – de az kétségtelen, hogy vannak köztük bizonyos párhuzamok: egyrészt a zenéjük sincs fényévekre egymástól, emellett pedig mindketten tehetséges, figyelemre méltó, fiatal női előadók, akiknek pályája rohamosan ível felfelé, és most ráadásul keresztezi is egymást a Coldplay-nek köszönhetően. Mivel Peters és bandája az egész turnén vendégeskednek, Budapestre már kellően „bemelegedve” érkeztek, ez a lendület és összeszokottság pedig érződött is az előadásukon, ugyanakkor azért azt is el kell ismerni, hogy a legnagyobb ovációt az egyetlen feldolgozás, a Mr. Brightside váltotta ki – és a koncertvideókat elnézve ez a korábbi állomásokon sem volt másképp – de persze ebben nyilván az is közrejátszik, hogy a The Killers már jóval előrébb jár azon a bizonyos úton.
 
Maisie Peters
 
A Coldplay 2024-es sikere és népszerűsége talán még a korábban már említett Azahriah-áénél is meglepő, hiszen a zenekar története sokkal régebbre, 1997-ig nyúlik vissza, ráadásul még mémek is születtek arról, hogy ők a világ egyik legunalmasabb együttese. Persze ez a megjegyzés semmiféleképpen nem állja meg a helyét, és inkább csak arról van szó, hogy egy bizonyos réteg kipécézte őket maguknak, ahogyan a Nickelback-et is. A zenekarról köztudott, hogy szívügyük a környezettudatosság: a koncertjük előtt egy kis összegzést is láthattunk az ilyen irányú tevékenységükről: arra törekszenek, hogy kevésbé szennyező módon közlekedjenek a turnék során, a jegyeladások után fákat ültetnek – egy tavaly nyári adat szerint már több mint ötmilliónál tartanak –, sőt, a közönséget is bevonják ebbe, ugyanis minden koncert előtt különleges karkötőket osztanak ki – amelyek kizárólag a helyszínen működnek – amiket aztán újrahasznosítanak a következő városban, vagy éppen ugyanabban, mivel Budapesthez hasonlóan több városban is tripláznak, a nagy érdeklődés hátterében tehát nem(csak) az áll, hogy ezt megelőzően 16 éve jártak legutóbb Magyarországon.
 
 
A zenekarhoz hasonlóan Chris Martin-t is illették már a „szürke” és az „unalmas” jelzőkkel, és bár ránézésre valóban nem egy extravagáns, őrült fazon, valójában nagyon is jó frontember, aki végig tökéletesen bánik a közönséggel, ez pedig kulcsfontosságú egy több színpadból összerakott, monumentális látványvilággal rendelkező „gigakoncerten”, ahol azért nem kifejezetten egyszerű feladat a bensőséges, meghitt hangulat megteremtése, a Coldplay-nek azonban ez is sajátja, és ez nagyban Martin személyéből, karakteréből és természetéből fakad. Időnként bemozogja a színpadot, máskor csak ül a zongorája mögött, vagy éppen a közönség egyes tagjaival kommunikál személyre szabottan. Mindemellett jófejségből is jelesre vizsgázott, hiszen amikor az egyik rajongó arra kérte, hogy énekeljék el együtt az Oasis slágerét, a Don’t Look Back In Anger-t, ő bizony nem zárkózott el előle, sőt, még azt is megjegyezte, hogy egyébként is kedvelik a Gallagher fivérek szép emlékű zenekarát, ahogy szerinte mindenki, bár ezzel a kijelentéssel azért talán lehetne vitatkozni.
 
 
Szinte már hagyomány, hogy a külföldi előadók Magyarországon mutatják be először élőben egy-egy új dalukat, és bizony a Coldplay is beállt ebbe az egyre hosszabb sorba: a feelslikeimfallinginlove ugyanis az első puskás arénás koncerten debütált, az ilyesmi pedig mindig jólesik a hazai publikumnak és örök emlékként melengetheti a szívünket.
 
A legnagyobb dolog azonban mégsem ez, hanem sokkal inkább az, ahogy a Coldplay összerakta ezt a minden szempontból nagybetűs show-t: az űrutazás, azon belül a bolygók, a holdak, a csillagok és a hazatérés tematikájára épülő produkció szinte már egy zenés színházi előadás magával ragadó látványvilággal, amit időnként szó szerint szájtátva néz az ember, a műsor felépítése pedig még a színpadváltásokkal együtt is annyira kerek, hogy egy pillanatra sem törik meg a lendülete, mígnem egyszer csak arra ocsúdunk fel az ámulatból, hogy már vége is a koncertnek, ami amúgy nem is volt éppen rövid a maga két órájával.
 
Vannak persze csúcspontok: egyértelműen ilyen a Paradise, a Viva La Vida és persze a Clocks, ami régóta bakancslistás dal volt nálam abból a szempontból, hogy mindenképpen szerettem volna egyszer élőben hallani, és valóban hidegrázós élmény volt. És pont ez a Music Of The Spheres turné legerősebb fegyvere: egyformán lenyűgözi és elvarázsolja az elkötelezett ősrajongókat és azokat is, akik – hozzám hasonlóan – szinte „nullkilométeres” Coldplay-hallgatók, vagyis csak a kötelezőnek mondható rádiós és klipes slágereket ismerik.
 
 
A Coldplay zenéje nehezen bekategorizálható, és azt semmiképp nem is jelenteném ki, hogy ez volt az év rockkoncertje, az viszont megkockáztatom, hogy mindenkinek sokat adott, aki ott volt, és azoknak is igazán emlékezetes lesz, akik a következő két budapesti koncert valamelyikére látogatnak el, mert a zenekar 2024-es show-ja egy olyan érzelmekre ható élmény, amiből nem érdemes kimaradni.
 
Az első Puskás arénás koncerten elhangzott dalok:
 
01. Higher Power
02. Adventure Of A Lifetime
03. Paradise
04. The Scientist
05. Viva La Vida
06. Hymn For The Weekend
07. Til Kingdom Come
08. Don’t Look Back In Anger (Oasis feldolgozás)
09. Charlie Brown
10. Yellow
11. Human Heart
12. People Of The Pride
13. Clocks
14. Infinity Sign
15. Something Just Like This (The Chainsmokers feldolgozás)
16. Midnight
17. My Universe
18. A Sky Full Of Stars
19. Sparks
20. The Jumbotron Song
21. Fix You
22. feelslikeimfallinginlove (először élőben)
23. Biutyful
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Maise Peters Facebook oldala, Máté Évi