Boross László gitáros, gitártanár, megannyi hazai ismert és kevésbé ismert zenekar gitárosa új lemezt jelentetett meg szerzői kiadásban. Magam sem tudtam, de ez már a második anyag. Az első még 2011-ben látott napvilágot „Ébredés” címmel és nagyon is érdemes rákeresni.

Istrumentális gitármuzsika = nehéz kenyér. Minden szempontból. Ahogy egy ismerősöm megfogalmazta, tulajdonképpen lehetetlen küldetés, hiszen a belépőszint is hosszú évek gyakorlásával sajátítható csak el. Ha pedig mégis nekivágunk, tudni kell, hogy a rockrajongó zenehallgatóknak többnyire ez már túl sok (információ), szinte csak a gitárosokat érdekli a végtermék, akik pedig elsősorban a hibákat keresi. Úgyhogy nehéz itt csatát nyerni….

Némi vigasz a mégis lehetetlen küldetésre vállalkozóknak, hogy én a két világ között ragadtam. Több vagyok, mint mezei zenehallgató rockrajongó, mert szakmai szempontokat is figyelembe veszek, de kevesebb vagyok, mint öntudatos, másokat (le)minősítő gitáros/zenész.

Évtizedek óta gyűjtöm és hallgatom az instrumentális anyagokat, bőven képben vagyok a színteret illetően, így azt is látom, hogy van egy tanulságos evolúciója a műfajnak.

A 80-as évek közepén már tanúja voltam az instrumentális forradalomnak (Vinnie Moore, Joey Tafolla, MacAlpine, Kotzen, stb.) és emlékszem arra is, hogy a mai állapotokkal szemben az instru lemezek népszerűek voltak és nem feltétlen az újdonság varázsa miatt.

Közérthető, klasszikus vagy blues-alapú parafrázisokban fogalmaztak a technikailag már akkor lenyűgöző képességű gitárosok, ezáltal az átlag rockrajongó számára is befogadható, horribile dictu, végig fütyülhető dalok, sőt lemezek születtek.

Mindez fokozatosan megváltozott. A zenei fejlődés szükségszerűen hozta magával, hogy egyre agyasabb, rétegzettebb zenei látásmód köszönt vissza a szerzeményekben. Én hajlandó vagyok elismerni, hogy ez valóban a zenei fejlődés eredménye és bizonyos értelemben „zeneibb” lemezek születtek, de egyúttal mindez a befogadhatóság kárára is történt, egyre inkább a zenészeknek szóltak a lemezek és szép lassan a műfaj is elszigetelődött.

Itt tartunk most. Ebbe az instrumentálisan hálátlan világba szülte meg Boross Laci is legújabb gyermekét. Nem túlzó a hasonlat, mert pontosan tudom, hogy neki ez a lemez mennyire fontos és ő is pontosan tudja azt, hogy ennek ellenére reálisan mit várhat a megjelenéstől. Egy-egy netes portál esetleg hajlandó írni róla…És akkor még sehol az elismerés, amit egyébként bőven megérdemelne.

A zenei anyagban iszonyú munka van, Laci soundja, hangszínei szépek, engem legalábbis gyönyörködtetnek. Nem rádióbarát és fütyülni sem fogjuk rögtön a dalokat, de aki rászán legalább három hallgatást, már ismerősként fogja szinte valamennyit üdvözölni. Precízen kipengetett futamok, légies legatók, pontos, erőteljes arpeggiók megfelelő ízléssel elhelyezve és adagolva a gondosan összerakott kompozíciókban. A zongorás Gentle Things, a Jónás Tamás vendégszereplésével megerősített Different Colours, és a végén szépen kiteljesedő, de melankólikusan induló Road To A New Beginning mind-mind mestermunka.

Részemről mindenképpen ajánlom az anyagot és ezúton gratulálok is Lacinak a minőségért és a meg nem alkuvásnak! Keep On (Instrumental) Rockin’!

Túrisas