Bejelentkezés

x
Search & Filters

Fear Factory, Butcher Babies, Ignea, Ghosts Of Atlantis koncertbeszámoló – 2023.11.22., Barba Negra



Fear Factory, Butcher Babies, Ignea, Ghosts Of Atlantis – 2023.11.22., Barba Negra
 
Az év egyik nagy dobása volt, hogy hosszas várakozás és titkolózás után Dino Cazares végre bejelentette Burton C. Bell utódját a Fear Factory-ben Milo Silvestro személyében, ennél jobb hír pedig talán már csak az volt, amikor kiderült, hogy a banda Európa-turnéja érinti Budapestet, így mi is megnézhetjük őket a fiatal olasz énekessel.
 
Ahogy az már szinte megszokottnak számít manapság, három vendégbanda is felsorakozott az estére, így viszonylag korán meg kellett indulni a Barba Negra felé, ha az ember senkiről sem akart lemaradni, mivel szűk fél órával a hatórási kapunyitás után már kezdet is a Ghosts Of Atlantis. A britek szimfonikus metalt játszanak tiszta férfi énekkel és hörgéssel megfűszerezve, ami izgalmas kombinációnak tekinthető. A csapat azok közé tartozik, akiknek pályafutását alapjaiban határozta meg a pandémia, mivel 2019-ben alakultak, és bár azóta két nagylemezt is kiadtak, koncertezni csak igen korlátozottan tudtak, de talán 2023 – vagy még inkább 2024 – végre már valóban az ő évük lesz és sokan felfigyelnek rájuk.
 
Ghosts Of Atlantis
 
A másodikként fellépő Ignea sincs éppen könnyű helyzetben, ugyanis egy ukrán zenekarról van szó, hazájukban pedig továbbra is háború dúl. A banda azonban így is az alkotásra koncentrál: idén tavasszal jelent meg Dreams of Lands Unseen című konceptalbumuk, amelyen Szofia Jablonszka utazó- és írónő kalandjait örökítették meg. Részben ezekből a dalokból kaptunk némi ízelítőt Helle Bohdanova-tól és társaitól, de néhány korábbi nótát is hallhattunk tőlük. Az énekesnő hangja sokszínű és különleges, Yevhenii Zhytniuk keytar-szólói pedig kétségkívül látványosak, de nagy kérdés, hogy ez elég-e ahhoz, hogy igazán kiemelje őket a meglehetősen túlzsúfolt mezőnyből.
 
Ignea
 
A Butcher Babies a legtöbb helyen már önmagában is húzónévnek számít, és bár Magyarországot sokáig nem ejtették útba, most bő egy év alatt kétszer is láthattuk őket, hiszen tavaly októberben az Amaranthe és a Beyond The Black közös turnéjának vendégeként léptek fel szintén a Barba Negrában (beszámoló itt), csak akkor a nem a Blue-, hanem a Red Stage-en. További változás, hogy Carla Harvey-nak ezúttal az egész európai kanyart ki kellett hagynia egy sürgős szemműtét miatt, így Heidi Shepherd egyedül állt helyt az énekesnői poszton.
 
Heidi Shepherd - Butcher Babies
 
Persze együtt szoktuk meg a lányokat és a teljes hangi – és valljuk be őszintén, vizuális – élményhez valóban szükség lenne Carla-ra is, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Heidi produkciója önmagában is megállta a helyét: a teljesítményét tekintve hozta, amit kellett, és a figyelmet is vonzotta magára, például a látványos headbangelésével, amibe még nézőként is könnyen bele lehetett szédülni.
 
Butcher Babies
 
Az énekesnős bandák után rohamosan közeledett a főzenekar ideje, és hamarosan fel is csendültek a Terminátor 2 intróként szolgáló jól ismert dallamai, majd a Shock-kal bele is csapott a lecsóba a zenekar. A színpad két oldalán a műfaj két igazán kultikus arca, Dino Cazares és a Static-X-ből is jól ismert Tony Campos, a dobok mögött a Milo Silvestro-hoz hasonlóan új „igazolás”, Pete Webber, középen pedig maga az új hang, aki már az első másodpercekben egyértelműen jelezte, hogy nem véletlenül került éppen ő a csapatba.
 
 Milo Silvestro - Fear Factory
 
Bár nekem nem volt szerencsém élőben látni a bandát a vitathatatlanul zseniális Burton C. Bell-lel, az aktuális turné korábbi állomásairól készült külföldi beszámolókat böngészve az összehasonlítási alappal rendelkezők többsége arra a megállapításra jutott, hogy Milo a fénykorában lévő Burton-t idézi – egyesek szerint nemcsak hangjával, hanem megjelenésével is – és maximálisan megállja a helyét a banda frontján, ezzel pedig valóban nem lehet vitatkozni. Silvestro gond nélkül hozta a klasszikus nótákat, amelyekből bizony nem volt hiány a setlistben, hiszen olyan számok sorjáztak egymás után, mint az Edgecrusher, a Powershifter, a Linchpin, a What Will Become? és a Martyr.
 
 
Közhelyesen hangzik, de ezúttal tényleg igaz, hogy az új tag(ok) új lendületet is adtak a zenekarnak, aminek köszönhetően saját bevallásuk szerint most vannak életük formájában. Ezek persze nagy szavak, de a látottak és főleg a hallottak alapján nehéz velük vitatkozni. Az már persze más kérdés, hogy ez a nagy elán vajon meddig tart ki, de abból kiindulva, hogy már javában készülnek az új albuma dalai (bővebben itt), egyhamar valószínűleg nem fog elakadni a „szekér”.
 
Mire az intenzív másfélórás koncertprogram végén magunkhoz tértünk, már a csapat egyik nagybetűs dala, a Replica megénekeltetése ment a közönséggel, hogy aztán a Resurrection után visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk, vagyis a Terminátor 2-höz, ami egyúttal a buli záróakkordját is jelentette.
 
 
Talán tényleg a legjobbkor láthattuk a Fear Factory-t, de az legalábbis biztos, hogy ezen az estén nagyon jól álltak együtt a csillagok, és egy hibátlan koncertet kaptunk, amelyhez a vendégzenekarok is méltó partnerek voltak, ennél többet pedig kívánni sem lehetett volna.
 
A Fear Factory koncertjén elhangzott dalok:
 
01. Shock
02. Edgecrusher
03. Recharger
04. Dielectric
05. Disruptor
06. Powershifter
07. Freedom or Fire
08. Descent
09. Linchpin
10. What Will Become?
11. Slave Labor
12. Archetype
13. Martyr
14. Demanufacture
15. Zero Signal
16. Replica
17. Resurrection
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Barba Negra, további képekért klikk ide