Bejelentkezés

x
Search & Filters

Depresszió, Subscribe, Leander Rising, Ektomorf, Bloody Roots, Sunset beszámoló - nov. 23., Pecsa



November 23-án tartotta a híres fővárosi koncertjét a Depresszió, és a Hammer Concerts-nek köszönhetően egy kisebb fesztivál lett az így is egész estésre tervezett buliból.

Az 5 órai kapunyitás ellenére már volt olyan, aki 4-fél 5-re ott volt a Petőfi Csarnok előtt, lévén, nem sokszor fog tudni még egyszer egy ilyen kis fesztivált összehozni a Hammer Concerts.

A kapunyitás után röpke 30 perccel már is fel is borította a csendet a Sunset nevű zenekar, akik idén ősszel turnéznak a Depresszióval. Fiatal banda létére nem volt ijedős a Petőfi Csarnok színpadán…sőt…rendesen odatették magukat, és megmutatták, hogy Ők hogyan tudnak zúzni. Ki is töltötték az idejüket rendesen, nem volt túlságosan sok felesleges beszéd az énekes részéről, bár így is kicsit rövid volt a buli, mivel Pécsen ugye (aki hallotta/olvasta az tudja) ellopták a zenekar laptop-ját, amin voltak a betétek, de azért így is faszántos kis buli volt.

Aztán jött a gyors korszakváltás, és a Moby Dick soraiból ismert Schmiedl Tamás másik thrash zenekara, a Bloody Roots környékeztem meg a színpadot a zenekar történetében először, és rendesen meg is mutatták, hogy, ha zúzásról van szó, akkor Őket sem kell félteni. Leginkább az Isten kezében c. albumról játszottak, mivel arról még ritkán játszottak a fővárosban, de elhangzott egy közös dal is (igaz, az Ektomorfos Zotya nélkül), mégpedig a Ne add fel. Itt azért már többen odafigyeltek a színpadon történt eseményekre, és azért itt az idősebbek megmutatták, hogy Ők is tudnak zúzni, ha jó a buli!

 


Az ős thrasherek után jött az utóbbi időben egyre jobban felkapott, és egyre nevesebbé váló modern metált nyomó Leander Rising zenekar, akik a koncerten leginkább saját szerzeményeket játszottak. Kezdésnek a Bennem című számmal, majd később a klasszikusok is jöttek, mint például a 8. főbűn, vagy Az ördög naplójában, illetve az Öngyötrő c. szám is, aminek már javában készül a klipje is. Volt persze lassúbb szám is a Szomorú vasárnap személyében, de előkerült a zenekar régi jó barátjának a Suicide Silence énekesének egyik legismertebb száma, a You Only Live Once című száma, ezzel emlékezve a motor balesetben elhunyt fiatal énekesre. És a koncert legvégén jött a lányok által közkedvelt Lady Gaga feldolgozás, ami azért a Leander-nél annyira már nem hangzik lányosan! Itt elolvashatjátok a zenekarral készült interjúnkat!

 


Aztán jött a népszerűségbe hirtelen berobbanó, és azóta csak ott munkálkodó, zenei stílusok összemosásából kifakadó Subscribe, akiknek ugye a Petőfi Csarnokban már készült 1 DVD-jük, és a mostani koncert hangulata, technikája, érzése, és pörgése teljesen egyben volt. Természetesen kihagyhatatlan volt az Álomtégla c. szám, amit az egész közönség ordított Bálinttal karöltve, és természetesen kihagyhatatlan Subi tétel a The Devil Take The Hindmost, ami alatt megcsinálták a kihagyhatatlan mutatványukat, az óriás Circle Pit-et (körpogó), amiben csak az megy be, aki már túl van legalább 3-4 sörön, és nem fél esni sem a nagy tömegben!

Majd amint a Subscribe koncertnek vége lett, a színpadon dolgozók száma rohamosan nőtt, mivel jött a nap fénypontja, a Depresszió koncert. Akik elől maradtak, azok már nem mozdultak sehová, legfeljebb egy szimpatikus úriembert/hölgyet megkértek, hogy hozzon Nekik 1 korsó sört, amit természetesen kifizet a kiszáradás végett, vagy jobb esetben meghívtak szolidaritásból! Subscribe interjú itt olvasható!

 


A nagy színpadi készülődés után hirtelen lekapcsolódott az összes világító test, egyedül SODA gépe világított, amin az egyik road bekapcsolta az intrót, és kezdődhetett a show...szépen sorjában meg érkeztek a fiúk, majd a Nincs jobb kor c. számra el is kezdődött az esti Depresszió zúzda, majd a szám végén mindenki legnagyobb megelégedésére Feri köszöntötte a fővárosi közönségüket, amire hatalmas ordítás volt a válasz részünkről! Ezután 2, kicsit régebben játszott dal került elő a Hullák és Fegyverek, és a Félig ösztönlény személyében, majd gyors átvezetésként az utóbbi számból jött az abszolút nagy közönség kedvenc Lásd c. szám. Ezek után jött az egyik újdonság, a Valami készül, amire a fogadtatás nagyszerű volt. Majd jött, a politikusoktól elzárva tartandó Ma éjjel. Ezek után egy kisebb beharangozót követően, kb a PeCsa 40%-nak meglepettségére (aki tudta, hogy mire utal a Feri, az egyből tudta, hogy Lázadj fel! vagy Legyen a föld c. szám következik szerintem) A Legyen a föld c. szám következett, amiben Feri igencsak szépet ordított a közepe tájékán, pedig ez Zoli reszortja! Ezután jött egy nagy adag zúzda a Második vérrel, később pedig a másik új dal, a Csak a zene következett, ami Feri mosolyából ítélve (ami eléggé szélese sikeredett) nagyon tetszett a (nagy részben) pesti közönségnek! Majd jött egy kicsit meglepőbb történet, amikor Ádám és Soda együtt indították el az Ezen az állomáson c. számot Feri ’Mindenki ugrik’ játékával együtt. Én személy szerint nem hittem volna, hogy erre a számra meglehet ezt a játékot csinálni, de a Ferinek minden összejön természetesen! Ezután jött a pogózók ősi kedvence, a körülbelül 3 éve újra felvett Sokkold a rendszert, amiben 100%-ig kihasználtak mindent fényt a színpadon, amik a színpadra nézőket rendesen elvakították, de nagyon durva és szép látvány volt! Aztán következett a szokásos Wall Of Death, amit ezúttal kívülről szemléltem, és meg kell, hogy mondjam: Durvábbnak tűnik kintről nézve, mint bentről! Majd beszélt egy kicsit az öröm Feri helyett, bár az estét elnézve inkább Ő volt maga az öröm. Majd jött 3 romantikusabb szám, amiből az egyik a zúzósabb Te vagy a szerem volt, a másik kettő pedig a kicsit romantikusabb Egymás iránt és Aki érdekel volt. Majd a zenekar visszahívása után következett a másik koncert klasszikus, A mi forradalmunk, majd a még ennél is talán klasszikusabb Nem akarok elszakadni, majd az 1000 köszönet mindenkinek, amit szerintem meg is érdemeltünk ezúttal is! Koncert közben még volt egy whisky-s és tortás felköszöntés is, mivel megint öregedett 1 évvel a Depresszió szólógitárosa, Hartmann Ádám, aki immáron 32 éves öreg papa lett (ne, hogy magára vegye! A nemrég készült Depi interjút ide kattintva elolvashatjátok!

 


A ’fesztivált’ pedig az a zenekar zárta, aki az utolsó pillanatban csatlakozott az amúgy sem gyengének nevezhető rock/metál mezőnyhöz, és, akik már 8 éve nem játszottak itthon a Petőfi Csarnokban, azaz az Ektomorf. A koncerten inkább volt ugrálás, mint pogózás, de lehetett látni Zotyáék szemében, hogy mennyire hálásak, hogy ott lehetnek. Nem maradt mondjuk előttük telt ház, de azt az 1500-2000 embert azért rendesen megmozgatták, akikben még marad annyi energia! És persze nem maradhatott el magyar koncert a Testvérdal eljátszása nélkül!

 


Hát azt kell, hogy mondjam, hogy aki rocker létére kihagyta ezt a szombati koncertet, az szerintem bánhatja, mert mindenki megtalálta saját személye számára a legmegfelelőbb koncertet/előadót, és az biztos (szerintem), hogy a következő 3-4 évben nem fog tudni ilyet összerittyenteni a Hammer Concerts, de ezzel nem az Ő képességüket szerettem volna bírálni!

Egy biztos…hangszálakban, csontokban és izmokban sűrűn használt estét produkáltak a zenekarok első osztályú hang- és fénytechnikával! Reméljük a legjobbakat!

Ja, és aki szeretné látni még a fővárosban a Depresszió zenekart, annak ott van a szilveszter este!

 

Zorg
 

Címkék: 
Depresszió
subscribe
Leander Rising
ektomorf
Bloody Roots