Május 28-án egy nem mindennapi eseményre készül az Ozone Mama zenekar az A38 hajó teraszán. Meghívott vendégeinek társaságában egy Creedence Clearwater Revival emlékestet tartanak. Az esemény azért is emlékezetes lesz, mert ezen a napon ünnepli 70. születésnapját a amerikai zenekar frontembere, John Fogerty. A különleges eseményhez a 70-es évek rockjának hazai helytartója mellett olyan zenészek csatlakoznak, mint Pásztor Anna (Anna and the Barbies), Paddy O'Reilly (Paddy and the Rats), Baranyi László (P. Mobil), Ipolyi-Gáts Hunor (BABEL), Papp Tibor (Nemcsak Berry), Kőváry Zoltán (The Trousers), és Lázár Zsigmond.

A Creedence Clearwater Revival 1967-ben alakult amerikai csapat, mely meglepő módon 5 éves pályafutása alatt nagyobb sikereket ért el, mint számos huzamosabb ideig működő kortársa. A southern rock egyik úttörőinek slágereit a mai napig sugározzák a rádiók és számos kultikus filmben is felcsendülnek. Hét megjelent nagylemezük csak az Egyesült Államokban 26 millió példányban kelt el.

A Rockbook magazin arra is kíváncsi volt, hogy hogyan látják a ’60-as évek végének ’70-es évek elejének egyik legnépszerűbb amerikai bandáját az este fellépői. Jöjjön néhány vélemény a fent említett zenészektől.

Gábor Andris (Ozone Mama)

Egy kocsmában hallottam először CCR számot, gimnazista koromban. Ott indult a szerelem, miután megkérdeztem a szakállas kocsmárost, aki megdöbbent, hogy nem ismerjük az előadót, majd ezt válaszolta:“hát ez a Creedence”. Mindig is nagy hatással volt rám a blues-country-rock alapú zene, főleg Fogerty emblematikus hangja fogott meg. Első hallásra ráadásul egy másik nagy kedvencre, az AC/DC-s Brian Johnsonra hasonlított az orgánuma. Az tetszett a CCR-ben, hogy a zenei stílusa valahol a country-blues és rock határmezsgyéjén mozog. Érdekes ellentmondás, hogy az alapvetően pacifista (háború-ellenes) dalszövegeiről ismert zenekar számai a vietnámi veteránok kedvencei közé tartoztak. A CCR megkérdőjelezhetetlenül amerikai “népzene”, mely nagyon sok későbbi banda hangzásvilágához járult hozzá. Kedvenc dalaim: Rumble Tumble, Run Through The Jungle, Penthause Pauper, Lodi, Born On The Bayou, Green River.

Baranyi László  (P. Mobil)

"Név szerint nem ismerem túl régóta a zenekart. Régebben leginkább filmzene formájában találkoztam a dalaikkal, aztán később tudtam meg, hogy ezek Creedence számok voltak. Pl. a „Forrest Gump”-ban a „Fortunate Son”, vagy az „Út a vandonba” című filmben a „Porterville” egyből a fejemben maradtak.

Nagyon tetszik a hangulatvilága. Szabadságérzést sugároz!"

Papp Tibor (Nemcsak Berry)

Az én életembe 1990-ben érkezett a Creedence, amikor a sereg után csináltunk egy zenekart Jack-Jack néven. Ebben jópár Creedence dalt is játszottunk pl, amiket az estén is énekelek. A ’Proud Mary’, a ’Bad Moon Rising’, és még sok más dalt. Ezek a dalok a mai napig halhatatlanok a közönség és a mi számunkra is, ezért kérik is, és mi játszzuk is a koncertjeinken. Gondolom ezzel a Creedence este is hozzájárul, hogy minél többen hallják és szeressék a Fogerty testvérek zenéjét és a southern rockot!

Kőváry Zoltán (The Trousers)

Számomra a Creedence Clearwater Revival három dolog miatt megkerülhetetlen:

1. Dalok. Fogerty hiperzseniális dalszerző. ’Proud Mary’, ’Who'll stop the rain’, ’Fortunate son’... Soroljam még?

2. Eklekticizmus. Blues, rock and roll, country, hard rock... minden belefér.

3. Egyszerűség. A dalok és a hangszerelés is pofonegyszerűek. Imádom azokat a dalokat is – ’Born on the Bayou’, ’Run through the jungle’, ’Bootleg’, ’Pagan baby’ - ahol egy akkordváltás sincs a dalban. Kolosszális!

Pásztor Anna (Anna and the Barbies)

Én viszonylag későn ismerkedtem meg az ilyen stílusú zenekarokkal. Tinédzser koromban a punk zene világa kötött le, később a jazz irányzat felé vezetett az utam, és Angliából hazaérve ismerkedtem meg komolyabban az olyan kultikus bandák zenéivel, mint a Led Zeppelin, a The Who, vagy éppen a Creedence Clearwater Revival. Az összekötő kapocs az ’I Put A Spell On You’ című dal, mely nagy kedvencem. Eredetileg ez egy Jay Hawkins dal, de nagyon tetszik például Etta James előadásában is, csakúgy, mint a Creedence feldolgozása is. Nagyon nagy hatással van rám John Fogerty éneke. Ez az egyik kedvenc dalom.

A mennyországban éreztem magam, amikor felkértek, hogy én is énekeljek ezen a jeles estén. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egyedüli nőként lehetek ott az A38 teraszán.

Facebook esemény itt!