A pénteki napon elsőként a debreceni Szeg zenekar programját néztük meg a Rézangyal Arénában. Az együttesben a Necropsia egykori dobosa dobol. Nem mai csapatról van szó, amely több felállást és több szünetet is megélt már. Mikor legutóbb láttam őket, akkor még csak egy énekessel dolgoztak, ma már ketten osztoznak ezen a poszton. Hardcore-ba hajló metaljukra kevesen voltak kíváncsiak, ami betudható a korai kezdésnek is. Pedig a srácok mindent megtettek, hogy földbe döngöljék a közönséget.

Szeg

Utána átsétáltunk egy másik helyszínre, a Friss Rádió színpadához. Itt a szintén helyi, dAsh zenekar koncertezett. Itt is kevesen voltak, ami szintén a korai időpontnak tudható be, hiszen helyi zenekarról van szó, a Campuson pedig nagyon sok a debreceni fiatal. Az ő koncertjük nézőközönségét is leginkább a haveri kör alkothatta. A fiatalok körében manapság oly népszerű metalcore-ban utaznak. Több-kevesebb sikerrel meg is mozgatták azt a néhány rajongót, aki már délután belevetette magát a bulizásba.

dAsh

Ezzel egy időben a Rézangyal Arénában Grand Mexican Warlock muzsikált. A pszichedelikus rockot játszó csapat, igazi szupergroup. A zenekart az ex-The Idoru dobos Szabó Laci hozta létre aki ebben a formációban gitározik. Mellette a másik gitáros poszton a Subscribe-os Reich Tamás, míg a basszus gitáron a szintén ex-The Idorus Mohácsi Matyi helyezkedik el. Ennek ellenére ők sem tudtak túl sok nézőt bevonzani, azok is többnyire a keverőpult magasságából szemlélték a színpadon zajló eseményeket.

Grand Mexican Warlock

A The Idoru koncertje a Rézangyal Arénában időben kezdődött. Az elvárhatóhoz képest csekély nézőközönséget vonzott. Néhány évvel ezelőtt még a tiszavirág életű, miskolci Gyár fesztiválon is nagyobb közönség előtt léptek fel. Számomra érthetetlen, hogy a nem túl korai kezdésre (18:30) miért nem jöttek el többen. Nem csodálkoznék el azon, ha a lemezipar után a koncertipar is becsődölne. Azt tapasztalom, hogy az elmúlt évek során a fesztiválok  a party zenére építik programjukat. Erre van igény. Erre van igény?! Félek, hogy ez ördögi körré válik, és végleg eltűnnek a hazai rock és metal zenekarok a fesztiválokról. Klub szinten sem más a helyzet. Eltekintve néhány felkapott zenekartól, vidéki rock klubokban is csak lézengés van. Visszatérve a koncertre: a kevés néző ellenére a zenekar tagjai jól érezték magukat a színpadon. Szalkayék a tőlük megszokott vehemenciával ugráltak, pörögtek, zúztak. Big helyett kisegítő gitárossal játszott a csapat. A maroknyi közönség végigtombolta a koncertet.

The Idoru

Az Idoru végére elkezdtek szállingózni az emberek, hiszen a mostanában méltán népszerű Leander Rising következett.  Rájuk nemcsak a fiatalabb korosztály volt kíváncsi: A tinitől az 40-es éveiben járókig mindenki végigénekelte a számaikat. Leanderék sikeresen ötvözik zenéjükben a népzenei motívumokat a tánczenével, dallamos metal-lal, a „brutal metal-lal” és újabban az elektronikus zene „tuc-tuc” változatával is. Végigtombolhattuk az összes jól ismert Leander számot és a feldolgozásokat is. Leandertől már megszokhattuk, hogy hol a zongorát kezeli, hol a basszusgitárt, de van úgy, hogy „csak” énekel. A többiek is mind kiválóan kezelik a hangszereiket, különösen Vörös Attila, aki gitártudását egy ideig a Nevermore zenekarban is kamatoztatta.

Leander Rising

A nap fő attrakciója a Tankcsapda volt. A nézők zsúfolásig megtöltötték a nagyszínpad előtti teret. A javarészt helyi közönség előtt, hazai pályán is az idei év fesztivál-programját nyomták, mondhatni best of jelleggel, bár Tankcsapdánál igen szubjektív, hogy ki mit tekint best of-nak, hiszen szinte minden daluk közismert. A koncert gerincét alkotó fesztiválprogramot néhány számmal kiegészítve adták elő. Hallhattuk pl az Ez az a ház, a Menyország tourist vagy a Nem kell semmi című slágereket is. A ráadásban Lukács Laci  szülinapi köszöntés gyanánt egy szál gitárral adta elő az Egyszerű dal-t az anyukájának, aki szintén a helyszínen tartózkodott, s akit a kivetítőn láthattunk is.

Tankcsapda

A jó 20 perces ráadás után a közönség megosztva átszivárgott a Kiscsillagra és a Kowalsky meg a Vega-ra. Én is így tettem. Kowáékra zsúfolásig megtelt a Rézangyal Aréna. Az ő közönsége is igen széles életkori skálán mozog. Munkásságukat egy ideje nem követem nyomon, mert számomra ez már túl populáris. A zenekar tagjai is cserélődtek az évek során, annak viszont örültem, hogy a basszusgitárt újra Jimmy kezeli. A hangosítást itt nem éreztem a helyzet magaslatán, a gépről szóló háttérzenét sokszor alig lehetett hallani, csakúgy mint az akusztikus gitárt, ami a Vega zenéjének a lényege. Ennek ellenére jó hangulatban telt a koncert. A közönség végig énekelte és táncolta az összes nótát. Attól függően kinek mi tetszik a Kowalsky zenéjében -a rockzene avagy a populáris része-  annak megfelelően volt akinek a nap végét,  a partyarcoknak pedig a buli kezdetét jelentette.

Kowalsky meg a Vega

Bodzilla